link:www.tanulasmodszertan.hu

A tanulási problémák hátterében a mai iskolások 50-60 százalékánál - lényegében kortól függetlenül - kimutatható valamilyen, az anyanyelvhez, az olvasáshoz, a szövegértéshez, a szókincshez, a beszédhez kapcsolódó elakadás, zavar, fejletlenség, gyakorlatlanság.
Ezeknek az eseteknek csak egy kis része valódi diszlexia, ami szakember segítségét igényli. A legtöbbször az is elég lenne, ha a gyerek a mostaninál többet olvasna - egyáltalán olvasna szabadidős programként is. Természetesen a legfontosabb ösztönzést, mintát a család nyújthatja: ha a szülők az esti tévézés helyett, vagy azt megkurtítva rendszeresen olvasnak napilapokat, egyéb újságokat, könyveket és az olvasottakról közös beszélgetés folyik, előbb utóbb a gyerek is rákap a nyomtatott szöveg ízére.

A nyelvi alapok gyengesége nem csak a szűken értelmezett, iskolai tanulást nehezíti meg, hanem érezteti a hatását az élet minden területén.

1. Az olvasás olyan alapvető technika, ami az elektronikus médiák korában is pótolhatatlan. Szükségünk van olvasásra ahhoz, hogy önállóan informálódni tudjunk. Az olvasásnak nem konkurenciája másfajta médiáknak a használata - az internetezés, a telefonálás, az sms-ezés - hanem fontos előfeltétel ahhoz, hogy ezeket kritikusan és tudatosan használjuk.

2. Világszerte fenyeget a másodlagos analfabétizmus, ami azt jelenti, hogy a gyenge olvasási-írási készségek emberek százmillióit zárják ki a munkavégzésből, ügyeik önálló intézéséből, a világ megértéséből. A funkcionális analfabéták menthetetlenül másodrendű állampolgárokká válnak. Ők azok, akiket kizárólag a reklámok és a képregények néhány szavas buborék szövegei kötik össze az írástudók világával. Az olvasás az egyik legfontosabb védekezési stratégia mindenféle - bennünket érő - manipulációs kísérlettel szemben.

3. Az új médiák - a CD- ROM-tól az internetig - új olvasási stratégiákat követelnek. A hagyományos analóg - vagyis folyamatos - olvasás mellett megjelent a digitális olvasás, ami azt jelenti, hogy az olvasó az elektronikus információ hordozóból maga választja ki, hogy melyik linkkel vagy hypertexttel akarja folytatni az információ gyűjtést .Ehhez első lépésként hibátlanul kell tudni olvasni a hagyományos szövegeket.

4. Az elmúlt fél évszázadban 75 %-ról 95 %-ra nőtt a fejlett országokban azoknak a munkahelyeknek az aránya, ahová olvasás és írás tudás nélkül nem lehet bejutni. Az olvasás tehát az információs társadalomban is az alapvető feltétel bármilyen kereső tevékenységhez.

5. A személyiség fejlődésének és formálódásának ma is az olvasás az egyik legfontosabb eszköze. Ha olvasunk, dolgozik a fantáziánk, élesedik a gondolkodásunk, a szereplőkkel vagy a nézetekkel azonosulás vagy szembesülés mással alig pótolható szellemi "edzés" - különösen a fiatalok számára.

6. Az olvasás megszabadítja a fiatalokat a hétköznapok nehezen elfogadható rutinjától és kényszereitől. Lehetőséget teremt számunkra, hogy személyes problémáikat bizonyos távolságból szemléljék, és szükség esetén a fenyegető külvilág elől is menedéket találnak. Olvasni annyit jelent, hogy egyedül vagyunk anélkül, hogy magányosak lennénk. Az olvasás vigaszt tud nyújtani, feszültséget és kikapcsolódást, pihenést és szórakozást jelent.

7. Az olvasás során határokon, korlátokon, generációkon és évszázadokon átlépve teremtünk kapcsolatot emberekkel, és ezzel nagymértékben hozzájárulunk mások jobb megértéséhez, és elfogadásához.

8. Az olvasás lehetővé teszi, hogy igazán megismerjük a világunkat, a valóság különféle megjelenési formáit, elfogadjuk mások kulturális teljesítményeit, megértsük, miért különböznek a másutt élő emberek tőlünk és egymástól is.

9. Az olvasás olyan aktív tevékenység, amely folyamatosan edzi a fantáziánkat és fejleszti kreativitásunkat. Hozzájárul a pontosabb észleléshez, az úgynevezett hálós gondolkodáshoz - ez bonyolult szellemi feladatok megoldásánál nélkülözhetetlen - alternatívákban való gondolkodásra ösztönöz és járatossá tesz a szokatlan probléma megoldásban.

10. És mindenek előtt az olvasás elbűvölő álomutazás idegen országokban, vagy akár a saját fejünkben, élvezet, izgalom, amit nagy veszteség lenne kihagyni.

dr. Pusztai Éva 
tanulásmódszertan tréner

Döbbenet: az iskolások harmada sosem kapott még saját könyvet

Aggodalomra ad okot egy friss felmérés, mely szerint tízből három gyereknek még sosem volt egyetlen saját könyve sem. Szerencsére nem Magyarországon, hanem Nagy-Britanniában. 

A National Literacy Trust (NLT) több mint 18 ezer, főként 11-13 éves brit gyereket kérdezett olvasási szokásaikról. Az eredmények elkeserítőek: tízből négy fiúnak és tízből három lánynak sosem volt saját könyve. A nagyszabású felmérést több szempontból is érdemes elemezni: például, hogy mennyi időt töltenek a gyerekek olvasással, vagy, hogy milyen jellegű szöveget olvasnak szívesebben. A Gyerekszemle a legérdekesebbnek azt találta, hogy még a nyugati jómódban élő briteknél sem magától értetődő, hogy a szülők könyvet vegyenek gyerekeiknek. A brit iskolások jelentős része egyáltalán nem kapott még könyvet, de 12%-uk könyvesboltban sem járt, és 7%-uk pedig még könyvtárat sem látott belülről.
                                                

A kutatás szerint a saját könyv hiánya meglátszik a gyerekek olvasástudásán is: azok körében, akiknek nincsenek saját könyveik, a gyerekek 19%-a az elvárt szint alatt teljesít.  Ez az arány két és félszer rosszabb, mint a könyvekkel ellátott gyerekek esetében (7,6%). A felmérés kimutatta azt is, hogy a saját könyvvel rendelkező gyerekek között több az olyan lány, akik jobb szociális helyzetben nevelkednek, fehérek vagy félvérek, és nem sajátos nevelési igényűek. 
Jonathan Douglas, az NLT igazgatója kiemelte, hogy a szigetországban a gyerekek komoly műveltségi hiányossággal rendelkeznek. Douglas egyébként maga is meglepődött az eredményeken: bevallása szerint nem gondolták volna, hogy ilyen sok gyereknek nincs otthon könyve. Az igazgatót az is nagyon aggasztja, hogy a fiúk körében jóval népszerűtlenebb az olvasás. Ennek egyébként társadalmi-kulturális okai is vannak: a szülők szívesebben vesznek könyvet a lányuknak, és az esti mesét is inkább az édesanyák olvassák fel, így valami olyasmi rögzülhet a fiúkban, hogy az olvasás „lányos dolog”. Azáltal azonban, hogy a fiúk kevesebbet olvasnak, műveltségükben és tanulmányi eredményeikben óhatatlanul lemaradnak a lányok mögött. 
A legérdekesebb pedig talán az, amit az NLT kutatói, Christina Clark és Lizzie Poulton mondanak a kutatás alapján. Szerintük ugyanis a nyomtatott szöveg háttérbe szorulása ellenére is, ha egy gyereknek nincsenek könyvei, vagyis kiskorától kezdve nem szerettetik meg vele az olvasást, jelentős hátránnyal indul a mai világban. Azok a gyerekek ugyanis, akikben nem alakul ki egy pozitív kép az olvasásról, kevésbé valószínű, hogy e-mailt írnak, honlapokat olvasnak, vagy, hogy például egy közösségi oldalon írott szóban is tartják a kapcsolatot korosztályukkal. 
Az NLT a kutatás tükrében arra hívja fel a figyelmet, hogy nem lehet elég korán tudatosan elkezdeni tenni azért, hogy megszerettessük a gyerekekkel az olvasást – és semmiképpen sem szabad arra várni, hogy majd ezt az iskola megteszi a család helyett.

Az oldal tetejére